reggel át akartunk jutni Belgiumba, hogy 1,5 óra alatt átérünk szépen a versenyre Amsterdamból és megvagyunk. ahogy azt Móricka elképzeli, persze. 3-4 dugóba szaladtunk bele a belga környéken, ill. már náluk bent,aminek semmi, de semmi oka nem volt. se baleset, se útszűkület, se semmi. csak úgy feltorlódtak, aztán meg feloszlott a dolog. komolyan mondom, nem jártam itt sok éve, de ezek még mindig nem tanultak meg vezetni.
a versenyen magán a sajtófőnök kitett magáért, személyesen vezetett körbe, megmutatott mindent. kaptunk karkötőt, kajajegyeket, italjegyeket. az istálló egy elhagyott hangárban van, illetve mázsálóépületben, ami egyébként parkolóként funkcionál. a kamionokat tök messze tették le egy parkolóba, a kocsikat még kijjebb. shuttle vitt a versenyig, pár semmi extra autó és egy 6-8 autós BMW 730as flotta bőrülésekkel, öltönyös sofőrökkel, meg minden.
szebb versenyt vártam. amiről híres, a daruk a parton, amik képek hátterében szoktak lenni: egyrészt a VIPből látszanak csak az ugrások mögött, ergo csak a céges fotós lőheti őket, másrészt ocsmányul fel voltak állványozva.
napközben nem volt érdekes verseny (volt egy nemzeti 1,0 és egy 1,2), így kimentünk megnézni Antwerpent. szíp hely, akármennyire nem szeretem a helyieket. van mindenféle érdekes épület, finom csokik, teljesen jó.
az egyik épületben volt valami gyerekkiállítás. érdeklődni szeretnék, hogy minden rendben van-e vele, ő is olyan lehet, hogy Csernus pezsgőt bontana, amikor bekopog hozzá, az alábbi csodát sikerült összehoznia:
a gyerekmúzeumos épület (am. egy szép erőd) az alábbi szobor volt. innentől kezdve értem, h mi a gond a gyerekekkel.
itt is megtaláltuk a lovakat a városban :) nem voltak agyonhajszolva a munkában.
visszamentünk a versenyre vacsizni meg az esti, kivilágított pályás számra. nagyon szép volt, de olyan hideg, hogy el se tudjátok képzelni (pláne, h nálatok most jó az idő). 7 fok, erős szél és mindezt én egy pólóban és egy átmeneti kabátban abszolváltam, Marci egy ingben, pulcsiban, átmeneti kabátban. a feléig bírtuk kb. és eljöttünk.
pedig voltak itt olyan nevek, hogy ááá, a szívem szakadt meg, hogy eljövünk. Offel, Lamaze, csak hogy kettőt említsek. azért fotózgattunk.
a végén még lett egy ilyen képünk és jöttünk haza aludni végre :)
