megpróbáltuk az utolsó amsterdami napunkon kicsit rövidíteni a bakancslistát. bementünk a városba és kószáltunk. megintcsak felesleges mondani bármit, itt van pár kép.
bal oldali könyv: kérlek, apa, ne érints meg ott
jobb oldali könyv: a férfi ánusz sok dologra képes
és mindezt egy lángoló szemű, földönkívüli Mózes kezében
Bulldog, a leghíresebb és legnagyobb coffeeshop lánc
ezt a napot nehéz lenne röviden összefoglalni. sok narancssárgába öltözött ember arra hivatkozva, hogy a mostani királynő anyjának a szülinapja van (volt, mert meghalt már), meg most arra is, hogy a regnáló királynő lemondott és átadta az uralkodást a fiának, akinek ráadásul mostanában van szintén a szülinapja, bekómázott állapotban (hiába, nem drága a fű meg a gomba se) kószál az utcán, amire rá is piálnak, táncolnak, buliznak 1,5 napig. nem rossz amúgy, de józanul nagyon rossz lehet, hát mi is tettünk azért, hogy ne legyünk azok :D
inkább itt van pár kép, más nagyon nem kell, buliztunk déltől estig.
apuka kitette a kislányt (más apukák is), hátha kap pénzt. hát max hegedűórákra adnék neki
ő állítólag hónapok óta gyűjt eljegyzési gyűrűre
pisilő kisfiú, csak nem Brüsszelben (és nem kisfiú)
őt kicsit megzavarta a tény, h közeledik karácsony
a helyi gyerekek játszottak...
estére ilyen állapotba kerültünk :D erre voltam képes, mint rendőrlovak fotózása
a változatosság kedvéért esett reggel, de azért elindultunk Keukenhof felé, hogy végre kihúzzuk a bakancslistáról a tulipánmezőket. mire odaértünk, egész jó idő volt (és rengeteg ázsiai turista, de tényleg rengeteg). nem csak tulipánok vannak amúgy itt, hanem orchideák meg mindenféle, egész szép hely. sokallom a belépőt, de ahogy nézegettem, egész Hollandiában ennyi a belépő a látnivalókhoz.
délután átmentünk Den Haagba, de nagyon nem sikerült megtalálni a szép részeket, illetve mire igen, addigra belefáradtunk a sétába, így ez nagyon instant volt csak.
elmentünk a tengerpartra, Scheweningenbe. hatalmas strand, bungy (!) jumping, kilátótorony, szép nagy szállodák. nem tudom elképzelni, hogy nyáron olyan hőguta legyen, hogy megteljen a strand, de nagy élet volt még most is, holt szezonban.
innen lementünk Rotterdamba, hogy akkor megnézzük a kikötőt, de pár konténer lefotózása után kiküldtek minket, hogy itt nem lehet csak úgy fotózgatni. érdekes hely, végre valami más, mint a többi holland város.
hazafelé még belógtunk naplementét fotózni pár szélmalomhoz, de helyismeret, térkép és GPS híján ez nem sikerült tökéletesen. majd egy másik napon :)
kimentünk a tengerpartra végre, ahol amerikai autós találkozó volt. voltam már otthon pár ilyenen, de itt volt messze a legtöbb autó és a legszebb felhozatal.
nem, a gyerek nem igazi :)
volt egy kamion, ráerősítve valami rakéta izé, hogy akkor az most begyújtja és úgy fog menetelni. kétszer megbőgette, aztán gyökkettővel elment mindkét irányba a célegyenesben és ennyi volt az egész. tekintve, hogy mennyibe kerülhetett neki ez a móka és hogy hogy vártuk, kiábrándító volt.
amúgy meglehetősen hideg volt a tengerparton, ami kár, mert szépen sütött a nap.
délután megjött ismi otthonról, útban Manila felé, így bementünk vele a városba kicsit tekeregni. végre láttuk esőmentesen Amsterdamot :D semmi izgi más nem volt vasárnap am, csak ilyen barátoknál beszélgetés.
reggel át akartunk jutni Belgiumba, hogy 1,5 óra alatt átérünk szépen a versenyre Amsterdamból és megvagyunk. ahogy azt Móricka elképzeli, persze. 3-4 dugóba szaladtunk bele a belga környéken, ill. már náluk bent,aminek semmi, de semmi oka nem volt. se baleset, se útszűkület, se semmi. csak úgy feltorlódtak, aztán meg feloszlott a dolog. komolyan mondom, nem jártam itt sok éve, de ezek még mindig nem tanultak meg vezetni.
a versenyen magán a sajtófőnök kitett magáért, személyesen vezetett körbe, megmutatott mindent. kaptunk karkötőt, kajajegyeket, italjegyeket. az istálló egy elhagyott hangárban van, illetve mázsálóépületben, ami egyébként parkolóként funkcionál. a kamionokat tök messze tették le egy parkolóba, a kocsikat még kijjebb. shuttle vitt a versenyig, pár semmi extra autó és egy 6-8 autós BMW 730as flotta bőrülésekkel, öltönyös sofőrökkel, meg minden.
szebb versenyt vártam. amiről híres, a daruk a parton, amik képek hátterében szoktak lenni: egyrészt a VIPből látszanak csak az ugrások mögött, ergo csak a céges fotós lőheti őket, másrészt ocsmányul fel voltak állványozva.
napközben nem volt érdekes verseny (volt egy nemzeti 1,0 és egy 1,2), így kimentünk megnézni Antwerpent. szíp hely, akármennyire nem szeretem a helyieket. van mindenféle érdekes épület, finom csokik, teljesen jó.
az egyik épületben volt valami gyerekkiállítás. érdeklődni szeretnék, hogy minden rendben van-e vele, ő is olyan lehet, hogy Csernus pezsgőt bontana, amikor bekopog hozzá, az alábbi csodát sikerült összehoznia:
a gyerekmúzeumos épület (am. egy szép erőd) az alábbi szobor volt. innentől kezdve értem, h mi a gond a gyerekekkel.
itt is megtaláltuk a lovakat a városban :) nem voltak agyonhajszolva a munkában.
visszamentünk a versenyre vacsizni meg az esti, kivilágított pályás számra. nagyon szép volt, de olyan hideg, hogy el se tudjátok képzelni (pláne, h nálatok most jó az idő). 7 fok, erős szél és mindezt én egy pólóban és egy átmeneti kabátban abszolváltam, Marci egy ingben, pulcsiban, átmeneti kabátban. a feléig bírtuk kb. és eljöttünk.
pedig voltak itt olyan nevek, hogy ááá, a szívem szakadt meg, hogy eljövünk. Offel, Lamaze, csak hogy kettőt említsek. azért fotózgattunk.
a végén még lett egy ilyen képünk és jöttünk haza aludni végre :)
fú ez hülye egy nap volt.
reggel korán ébredtünk, ki akartunk parkolni úgyis az izomtwingóval külsőbb kerületbe, mert itt a háznál nappal 9-21 között erősen fizetős (ahogy az egész város). gyerekek, egy twingóba bepaszírozni egy nagy biciklit (kettőt kaptunk a helyi házibácsinktól használni) kihívás, kettő már varázslat. magánvarázslónk az installálásban jobb, mint a konzervbiciklikben, így csak egy sikerült, mellé még egy helyet hagyott nekem, hogy vezethessek, ő meg jött a másik cangával. igyekeztem nem Tour de France-os edzőnap gyorsasággal menni, nem sikerült :D szóval tekert rendesen. leparkoltunk, visszatekertünk, megnéztük, mit lehet ilyen ronda időben (esett persze) csinálni errefelé és bevillamosoztunk Amsterdamba.
a villamoson rám szólt a jegyosztogató néni, h ne fotózzak. mutattam neki, h nem őt fotózom, hanem úgy a vili belső felét. akkor se. nem is értem.
az első napirendi pont a Rembrandthuis volt, mert az jó. tényleg jó, a ház, amiben lakott, a műterme, bemutatják, milyen módszereket használt festésnél (ha valaki nem ebédszünetben ér oda, ahogy mi tettük) és sok vázlatát. valamint sikerült alaposabban összevesznem az egyik teremőrrel. jól van, nem volt kiírva, hogy az a szék nem nekünk van kitéve. szóval ültem Rembrandt bácsi konyhai székén :)
hogy meglegyen a kontraszt, a következő állomás (némi vásárolgatás meg séta után) a szexmúzeum volt. tök jó, rosszabbra számítottunk. a belépő csak 4 euro és 3 emeletes. egy ostoba viccen kívül, amin a pasik még röhögnének is, voltak érdekes dolgok, bemutatták kicsit Marylin Monroe életét, régi fényképek és régi, a témával foglalkozó tárgyak, szobrok, mindenféle, a világ minden részéből.
délután sok szabadidőnk volt, este találkoztunk csak ismerőssel, hogy hárman elmenjünk még egy helyre, így miután bevettem korábban egy fájdalomcsillapítót, elnyammogtunk 1-1 helyi sütit, aztán kávéztunk egyet. a harmadik múzeumban kiteljesedett a hatása, persze nem a kávénak. hát hogymondjam. nyomokban megvan az este :D még az megvan, hogy erre sikerült rá is inni. zseniális ötlet volt. ma v holnap megyünk vissza a Heineken múzeumba, mert ott elhagytam valamit. szóval ez volt a harmadik, a Heineken. még sörnemivó fejjel is tök jó volt. piáltatják a népeket is rendesen :) de vannak lovaaaaak :) szóval én rendben voltam. minden tekintetben.
el vagyok kényeztetve fapadosrepülésileg, mert a két japán társaság (Peach és Starflyer) nagyon rendben volt, főleg az utóbbi. na ehhez képest ez a Ryan műanyag felületekkel, ronda sárga színekkel és nagyon ordítóan low-cost dolgokkal dobálózik, ellenben megszólal a katonai trombitás ébresztő zene, amikor korábban landol az ember. csodás. mondjuk legalább a lábterünk nagy volt. úgy odavágta a földhöz a gépet Eindhovenben, hogy ha ez a pilóta sokat vezet gépet, Magyarország is a tengerszint alá fog kerülni.
nagy nehezen levadásztuk az autókölcsönzős csajszit, megkaptuk a rendkívül férfias, vaníliaszínű izomtwingot, eltekertünk vele Amsterdamba.
találkoztunk az itteni kontaktunkkal és miután átestünk a helyi beavatási szertartáson (ifyouknowwhatImean), bementünk a városba tápolni meg ilyenek. itt is megbolondultak az emberek a frissen jött jóidőtől (na csak figyeljetek, megjöttünk, egyből esni fog), tömegesen mentek az utcára. láttunk szép teliholdas csatornaképet (persze csak mobil volt nálam, arról meg most nem tudom felmásolni a képeket, mert nem tudom, hol a micro SD tokom) meg ööö hát kicsit lezsibbadtunk a helyi erőktől, aztán visszamentünk a kis szobánkba. ismerősnél lakunk, úgyhogy csatornapart, holland egyenházak meg minden.
ja és meg kell tanulnunk újra biciklizni. kemény volt az első fél óra :D
kép nincs, most még nagyon nem volt semmi fotóznivaló.
miután sokat utazunk, úgy döntöttem, csinálok egy általános utazós blogot. ott vannak a korábbiak még a neten és egy darabig mindenképp elérhetőek:
Hong Kong és Kína - http://asiangames.blog.hu
Japán - http://yatta.blog.hu
de azért még utazunk eleget ahhoz, hogy egy helyen legyenek összeszedve az emlékek :)
a blog címének jelentése ugyan kisebb kirándulás, kiruccanás, de lesznek benne több hetes utak is, ha időnk engedi. igazából az lenne a legjobb, ha átmenteném ide a két korábbi blogot. majd egyszer :)
jó olvasást meg ilyenek :))
